NE szeresd önmagad úgy, ahogy vagy, csak bajod van belőle

A XX. és XXI. századi konyhafilozófia és a legtöbb életmód-tanácsadó szerint a boldog és jó élet alapvetése, hogy fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk, és tanuljuk meg szeretni magunkat. Kétségtelen, hogy jobb az ember élete, ha nem önutálattal és önsajnálattal töltjük a napjainkat, hanem boldogok vagyunk a bőrünkben. De ettől még tény az is, hogy

a „fogadd el önmagad” hozzáállás nem feltétlenül tesz bennünket boldog és jó emberekké.

A közhelyes tanács mögött az az ideológia húzódik meg, ami szerint a személyiségjegyeink mindannyiunkban kiforrottan léteznek, az egyén dolga pedig megtalálni és felszínre hozni ezeket a személyiségjegyeket. A személyiség ilyen kezelése azonban szinte kizárólag a nyugati filozófiai irányzatokban jelenik meg, és azok közül is főleg csak a XX. és XXI. századiakban.

A legnagyobb gond ezzel a hozzáállással, hogy megfeledkezik az önfejlesztésről. Michael Puett, a Harvardon tanító filozófus a kínai életfilozófiákkal foglalkozó könyvében hosszan foglalkozik azzal, hogy miben tér el a modern európai és a klasszikus kínai filozófia személyiségértelmezése.

A klasszikus kínai filozófia ugyanis elveti, hogy az egyén megelégedve ünnepelje önmagát, helyette inkább a folyamatos változásra és javulásra való törekvést tekinti az egyén feladatának. Kínában Konfuciusz óta folyamatosan változó, fejlődő és zavaros egésznek tartják a személyiséget a filozófusok. Szerintük az nem egy bennünk tisztán meglévő valami, hanem pusztán különböző szokások folyamatosan alakuló és alakítható eredménye.

Pont ez az alakíthatóság vonja magával a legfontosabb feladatunkat: hogy fejlesszük, hogy jobbá alakítsuk magunkat.

Ebből a szempontból, ha valaki azt mondja, hogy ő matekból rossz, de történelemből meg jó, és ezért inkább nem törődik a matekkal, a lehető legrosszabb választás a személyiségfejlődésben. Az egyén feladata ugyanis ebben a példában az, hogy igyekszik javítani magát matematikából.

Ezt diktálja a zsigeri racionalitás is, néhány száz évvel ezelőtt az európai filozófusok többsége is nagyjából így gondolkodott. A francia pozitivista filozófus, August Comte az 1800-as évek első felében pont ezt adta fő tanácsként az olvasóinak:

Ismerd meg és fejleszd önmagad!

Ez pedig ugye pont ellentétes tanács a megelégedéssel. Ha valaki egészségtelenül él, el van hízva vagy műveletlen, az igenis nyugodtan ismerje be ezt maga előtt, és ne nyugodjon bele, hogy ő márpedig ilyen ember, hanem tegyen egy kis erőfeszítést, és próbáljon jó irányba változni.

Erdélyi Péter két éve írt például egy Tess Holliday nevű, kifejezetten nagydarab modellről, aki felkerült a People magazin címlapjára. Ő saját magát „test-pozitív aktivistaként” írja le, és #EffYourBeautyStandards (bmegaszépségideálod) néven 2013-ban kampányt indított a közösségi médiában a különböző testtípusok elfogadásáért.

Így néz ki:

A fél internet állva tapsolt, mikor Holliday címlapra került, és mindenki arról beszélt, hogy mostantól végre vége annak, hogy a testalkatuk alapján bélyegezzenek meg embereket.

Tök jó, hogy Tess Holliday jól érzi magát a bőrében, de azért abból se csináljunk titkot, hogy eléggé el van hízva, és ebben az állapotában valószínűleg több betegségnek van kitéve és hamarabb meg fog halni, mintha néhány kilóval könnyebb lenne.

A cikk után Erdélyi Péter kapott hideget is, meleget is, pedig hát igaza van: jobb egészségesnek lenni, mint egészségtelennek. És ugyanígy jobb fittnek lenni, mint tunyának, műveltnek, mint műveletlennek, jól értesültnek, mint nemtörődömnek, becsületesnek, mint hazudósnak.

És ezekre a dolgokra mindenkinek törekednie kell. Egyikünk sem tökéletes, de ha elfogadjuk magunkat tökéletlenül, soha nem használjuk ki teljesen azt, amit adhatna nekünk az élet.

Mivoltma a facebookon
Népszerű
;