Régen a barack is csak egy 2-3 centis bogyó volt

Mostanában már génmódosítással hozza létre az emberiség az újabbnál újabb gyümölcsöket és zöldségeket, hogy minél többfelé, minél több élelem és takarmány teremhessen. Régen, amikor még nem ismerték a mai génmanipulációs technikákat, a földművelők szintén arra törekedtek, hogy minél nagyobb, minél ízesebb, minél ellenállóbb növényeket tenyésszenek ki. Ez nem ment olyan gyorsan, mint ma, de az évszázadok, sőt évezredek alatt így is rengeteget változtak a világ gyümölcsei és zöldségei, mire elérték a mai formájukat.

Az ősbanán például így nézett ki:

Forrás: geneticliteracyproject

Az ősbanánnak volt egy csomó, nagy, kemény, csomós kinézetű magja is. A mai Pápua Új-Guinea területén már 7-10 ezer éve is termesztettek ilyen csúnya, régi banánt.

Az ősbarack 6000 éve még egy 2-3 centi átmérőjű bogyó volt, viaszos héjjal. Nagyjából a bogyó kétharmada volt ehető, a többit a mag foglalta el. Az utóbbi évezredekben a nemesítésnek köszönhetően minden generációval egyre lédúsabb és nagyobb lett. A mai barack már 17-szer akkora, mint az eredeti, és méretarányosan 27 százalékkal nagyobb a nedvességtartalma is.

Forrás: James Kennedy blog

Az ősrépa még az ősbanánnál is kevésbé bizalomgerjesztő, hiszen úgy nézett ki, mint ahogy ma akármelyik, vad növény gyökere.

Az első répákat Perzsiában termesztették a 10 század körül, és a növény eredetileg fehér vagy lila színű volt, a gyökér része pedig egyáltalán nem volt olyan kövér, amilyen most.

A görögdinnye a tudósok szerint Afrikából származik nagyjából 5000 évvel ezelőttről, de egyelőre vita van arról, hogy Afrikán belül pontosan hol kezdhették el a nemesítését. Az eredeti görögdinnye nem volt valami finom, zöldesfehér húsa keserű volt. Csak azért termesztették, mert nagyon jól tárolta a vizet, a leszedése után hetekkel később is ehető volt, és a szomjat is oltotta. A zöldség csak azért lett piros, mert ugyanaz a gén felelős a hús piros színéért, ami a cukortartalomért is, és a nemesítők a cukortartalom növelésére mentek.

Az eredeti kukorica sokkal inkább hasonlított valamilyen fűfélére, mint a mai, nagyobb verziója. A mai kukorica nemcsak nagyobb, hanem sokkal édesebb is, és jóval egyszerűbb termeszteni, mint az eredetit 10 ezer éve.

A padlizsánról nagyon keveset tudunk, annyi biztos, hogy régen rengetegféle színe volt: fehér, sárga és azúrkék is lehetett, és a formája is nagyon változatos volt. Ezen a festményen sárga bogyóként jelenik meg:

(via Distractify)

Mivoltma a facebookon
Népszerű